Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
309.67 KB
2009-01-08 10:31:08
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
352
2222
Rövid leírás | Teljes leírás (26.7 KB)

A bogár bosszúja

1. rész: Zala 1921. január 18. 13. szám 3. oldal
2. rész: Zala 1921. január 19. 14. szám 2-3. oldal
3. rész: Zala 1921. január 20. 15. szám 3. oldal
4. rész: Zala 1921. január 21. 16. szám 3-4. oldal

A cikksorozat szövege:

A bogár bosszúja.
Írta: HALIS ISTVÁN.
Héj Barátom! Akkor is volt, Valamint most, rossz ember. Kisfaludy S. Tátika.
I.
Ez a történet a nagy háború előttről való, mikor a béke idejében nem volt az embereknek az a szédítően nagy terük rosszaságuk érvényesítésére, mint a háború alatt, vagy még inkább a forradalmak zavarában.
Akkor valaki azt hitte, hogy szabad neki felebbvalójáról bírálatot mondani, mert nagyon bízott abban, hogy a törvény megvédelmez minden ártatlant. Pedig ő maga egy senki volt, nem számottevőbb mint egy kis bogár
Ez a kis bogár írnok volt a városnál, sőt mint „közigazgatási kiadó" a többi írnok főnöke.
Megelégetten szokta mondani: — Sebaj! Csak a kis fiamnak legyen jó kedve! Ruganyos lépésekkel járt s mikor fölment az emeleten levő hivatalába mindig három-négy lépcsőt ugrott át, mert a szűk fizetésen kívül más baja nem volt. S mikor Isten kedvező kegyelmébő pár koronát keresett „zugirászkodás"-sal, ami elég ritkán történt, akkor elvitte feleségét meg a kis fiát kávéházba kávét vacsorálni.
Az időben hónaponkinti száz korona fizetés járt, melyhez ha hozzáadta a kiadói tíz korona havi javadalmazást: az írnok fényesen tudott koplalni családjával együtt.
A történet akkor kezdődött, mikor tiszt-újításkor valami új ember föllépett polgármesternek. Hosszú szónoklataiban minden második mondat korrupcióról szólt, s minden harmadik gyönyörű reformokat ígért. S minthogy a haladás nevében a helybeli lap is dörgő cikkekben követelte az új ember támogatását, tehát a régi polgármestert kibuktatták.
Persze óriási lelkesedést keltett a régi bálvány bukása. A nép tombolt örömében, s még azok is az új Isten hívőnek vallották magukat, kik a választás előtt a régiért késre mentek volna. Az emberek úgy kerülték a bukott polgármestert, mintha az orvosok megállapították volna róla, hogy ázsiai kolera lepte meg. Mindenki az új Napra mosolygott, az ő dicsőítésére nyílt minden száj.
Az új polgármester különben nem volt sem rosszabb, sem ostobább, mint általában szoktak lenni az új polgármesterek. Kezdetben nyitva állott a hivatalszobája mindenki előtt, s maga elé bocsájtotta a panaszkodókat. De a nagyszámban tolakodó talpnyalók csakhamar úgy elrontották, hogy csupán a hízelgő kellemes egyének előtt nyílt meg az ajtaja.
Ez idő tájban valami mellékes jövedelemnek „az iroda" által közakarattal eszközölt megivásakor a korcsmában azt mondta a kiadó:
— A régi polgármester kisujja is többet ért, mint a mostani egészen!
Hallani kellett volna, hogy „a kezelő személyzet tagjai" milyen lelkesen sorompóba szálltak az új polgármester veszélyben nem forgó kiválóságáért! És le akarták torkolni a bogarat. Csakhogy az nem hiába keblezett be néhány pohár lőrét, mert még inkább tűzbe jött és még több meggondolatlan kijelentésre ragadtatta magát.
- Igenis, úgy van, a hogyan mondtam. Mert a régi polgármester eszméket adott. Vezetett minden dologban. Az új polgármesternek pedig minden tevékenysége abban merül ki,
hogy a tisztviselők által elkészített határozatot meg az iktatót aláírja, ezenkívül úton-útfélen ünnepelteti magát és üres szónoklatokat mond.
Persze mingyárt másnap besúgták a polgármesternek a rettentő merényletet.
(És a másik bogár, kinek sikerült a göröngy tetejére mászni, azt monda magában: „Meg kell mulatnom milyen hatalmas vagyok")
Az új polgármesterre történetesen találó volt a kiadó jellemzése, s a méltóságát féltő tehetségtelen ember bosszúvágyával elhatározta a hitvány bogár példás megfenyítését.
Minthogy azonban korcsmai kiszólás alapján még sem lett volna célszerű a bogarat e...