Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
615.05 KB
2006-12-04 13:49:07
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
706
3246
Rövid leírás | Teljes leírás (54.42 KB)

Cím: Kis ember nagy bottal
Alcím: Háborus idill
Szerző: Halis István
Kiadás: Zalai és Gyarmati Nagykanizsa, 1921


A következő szöveg a könyvből készült, automata szövegfelismertető segítségével:



Kis ember nagy bottal


Háborús idill. -



ÍRTA:
HALIS ISTVÁN




ZALAI ÉS GYARMATI NAGYKANlZSA
1921.



Ugy tetszik mintha mar hallottuk volna ezt a nevet: Mumor.
Mintha régtől fogva ismernénk valahonnan ezt a szót, s mintha értenénk is, csak hirte lenében nem mdjuk megmondani mit jelent?
Mumor egy falu neve Göcsejben. Avar utódok lakjak, kik őslakók voltak már akkor, mikor a magyarok bejöttek a hazába. Lehet, hogy éppen azért tetszik nekünk ismerősnek a zengzetes szó, mert avar nyelvből származik.
Lakói valami ódon kiejtéssel beszélnek. Árpád nevét ugy mondják: Árpod, ahogyan irva van az ó-szövetségi szentirásban az eredeti nyelven. Ahelyett „a szamár", igy szólnak „e szotnár", s mondásközben kissé feléd is legyin tenek a kezükksl, tehát a cimet bátran magadra veheted. Pedig a világért se vonatkoztatflfcják rád, bár jókedvüek és a tréfát szeretik.
Máig is majdnem állandóan kint élnek a természetben, mint a meseidőben az aranykor emberei. Barátjuk a nagy mindenség és ők szeretik a földet meg a szőlőhegyet, mely táplálékot ad.
Vasút, villanyvilágítás, táviró, telefon s a civilizáció egyéb kényelme nincs az egész környéken. Talán ez az oka, hogy a lakók elégedettek és becsületesek. S hogy nem kívánkoznak az ismeretlen világba Akit pedig a katonáskodás vagy egyéb csapás kiragad a falujából, siet vissza, hogy ott haljon meg az ősi gunyhóban, ahol született.

A világ-felforgató háborúnak szele eljutott Mumorba is. A hadüzenet után mindjárt behivt&k néhány embert, köztük a pásztort, Pajzs Adorjánt. A behivottafc nagyrészt gyerekes családapák voltak már, s községi pénzen fogadott kocsin, dalolva mentek a vasút legközelebbi állomására s onnan Kanizsára a kaszárnyába. Magyar nemzetiszinü pántlikával díszített kalapjukat vidáman lengették a kánikulai fényes napsugárban Miért ne legyenek jókedvüek, habár háborúba kell is menni ? Hiszen a jövendőtől nem fél előre az okos ember ? (Mintha ismernék Zrínyi Miklós hires mondását: „Sors bona, nihil aliud.\'O
Bár a harcmezőről kevés rózsaszínű levelezőlapot küldöttek haza, de azért a kis faluba jöitek a hírek látatlanul is, szinte csodálatosan. S a hirek nemcsak a naponkinti sebesült szállítmányokról szóltak, melyek az ezred székhelyére érkeztek, hanem azokat a titkokat is tudták, melyeket a katonai intézőtég különbeni fejvesztés mellett betakart: hogy a mumoriak közül kiket vittek a szerb harctérre s kiket az oroszok ellen.
A terhes események dacára múlt az idő. A német császár ugyan vigasztalt bennünket, hogy a háborúnak vége lesz mire a fák levelei lehullanak, — de eltűnt egy egész háborús esztendő és már másodszor is lehullott a fának levele anélkül, hogy a nagy harcnak vége szakadt volna, mikor izenet jött Mumorba:
— Pajzs Adorján ott fekszik a varosban, Kanizsán, a gimnáziumi kórházban. Nincs nagy taj, csak lövés érte.
Pajzsné u hírre síráshoz fogott rémületében. Mert ha azt mondják „nincs nagy baj", akkor bizonyosan meghal az ura. Aztán e\'-vesztik a pásztori hivatalt és nyomoroghat a

két gyermekével. S még meg sem látogathatja az urát, mert nincs aki addig a csordát őrizze. Ilyen tréfát csinál a mindennapi kenyér a szegény emberrel.
A tiz éves Jóska, meg a hét esztendős Bábi mit tehettek volna mást, mint segítettek sirni a?, anyának, mig egyszercsak a verseny-sirás közben azt mondja Jósiia :
— Én elmegyek Kanizsára, megnézem az
édes apámat!
A pésztorgyerekeket nem szokta a sors dédelgetni s azért már kicsi korukba...