Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
701.46 KB
2005-09-21 15:36:15
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
1044
7046
Rövid leírás | Teljes leírás (79.42 KB)

Cím: Az ősmagyarok nyomai
Alcím: történetünk néhány rejtélyének magyarázata
Szerző: Halis István (1855-1927)
Szerz. közl.: Halis István
Kiadás: Nagykanizsa : Fischel Fülöp ny., 1902
ETO jelzet: 804.945.11-54
Szakjelzet: 930
Cutter: H 22
Oldalszám: 67 p.


A következő szöveg a könyvből készült, automata szövegfelismertető segítségével:

Az ŐSMAGYAROK NYOMAI.



AZ ŐSMAGVAROK
NYOMAI.
TÖRTÉNETÜNK NÉHÁNY REJTÉLYÉNEK
MAGYARÁZATA. /
IRTA :
HALIS ISTVÁN.
NAGYKANIZSA,
FISCHEL FÜLÖP NYOMÁSA 1902.

A magyar történet rejtélyei.
Az egész világ gyűjti az emberiség történetére vonatkozó adatokat.
Eredmény gyanánt manapság töménytelen sokaságn okirat és számos emlék áll a törté-netiró rendelkezésére.
Ezek között a köztudoniás>ra hozott dolgok között sok olyan akad, melynek elfogadható helyes magyarázatát adni nem tudjuk s előttünk rejtélynek marad.
A magyar történetben ilyen például: kik voltak az ős-magyarok főméltóségai, nevezetesen azok, kiket Konstantin császár Gilas és Karchas névvel jelölt ?
Ilyen az, hogy az Atilla kincse név alatt ismert arany-edények kié lehettek?
Ilyen a Napimádó ősök vallási szertartása.
Talán egyetlen magyar ember sincsen, akit sohase bántott az a kérdés: honnan jöttek őseink P

6

S kit ne ejtett volna gondolkozóba a magyar nemzet származásának rejtélye ?
Ezekre a kérdésekre akarjuk ráirányítani a magyar nemzet figyelmét.
A szavak írása.
Előzőleg azomban jónak látom a szavak írására nézve megjegyezni a következőket:
1. Ósmagyarok neve alatt azokat az előde
inket értem, kik a keresztény vallás fölvevése
előtt éltek.
2. Atilla nevét azért irom egy t és két 1
betűvel, s nem ugy, ahogyan most irják : Attilá
nak, mert a legrégibb föl jegyzésekben Atil szó
fordul elő, s mert a történetírók nagyrésze
szintén egy t betűvel irta.
Különösen pedig azért tartom helyesnek az Atilla kiírást, mert a tősgyökeres magyar ember máig is Atillának hivja a híres huu-királyt.
Konstantin császár valószínűség szerint azért irta Attéláuak, mert csakis igy volt képes megközelítőleg helyesen kiirni e szavat, melyben a hangsúly az első szótagon fekszik.
3. Güas és Karchas szavakat kényszerűség
folytán latin betűkkel jegyzem, mert a könyv-
nyomtatónak görög betűi nincsenek.
4. Egyik másik szavat (mostani helyes
írásunk ellenére) jónak láttam nagy betűvel
irni azért, hogy e szavaknak fontosságát jobban
kiemelni tudjam.
Ezek után tériünk át az ős-magyarok féméltóságaira.

, , " , Bíborban született Konstantin
Gilas es Karchas ,
foljegvzese szerint a magyarok
első méltósága a Nagy-fejedelem. (Ur, Nagy-ur.)
A Nagy-fejedelem csupán uralkodik, or-szágol. Az ítélkező hatalmat másik két méltóság gyakorolja.
Ezek rangban közvetlenül a Nagy-fejedelem után következnek. Magyarul az egyiket Gilas, a másikat Karchas néven hívják.
Gilas a magyarok első birói méltósága; Karchas a második.
Mind a Gi'las mind a Karchas hatásköre kiterjed az egész nemzetre. Méltóságuk oly magas, hogy a külföldi krónikások néhánya királynak cimezi őket.
Vagyis az ős-magyarok a hatalmat megosztották három személy (Nagy-ur, G'ilas és Karchas) között, és oly fejlett jogviszonyok között éltek, (mint Magister Kézai mondja: »maguk közösen kormányozták magukat,«) minőnek párját hiába keresnénk abban az időben.
, , , , , E helyütt még megemlítjük,
Archon es Ispán " , ,. ,,
az os-magyarok egyéb mél-
tóságait is.
Konstantin megírta, hogy vannak még a magyaroknál Archon tisztségek is. Ezeket Etelközben Vajdának hívták.
E följegyzés kétségtelenné teszi, hogy a görögül archonokiiak nevezett méltóságok nem voltak mások, mint a Törzsfők, (Hetu moger = hét magyar, hét-fejedelem,) kiket a későbbi magyar krónikások kapitányoknak is neveztek.

8
De a bíboros Konstantin szerint az előbb fölsorolt méltóságokon kivül voltak még őseinknél más fő-tisztségek is.
Ezek voltak az ispánok. (Zsupán, hispán, később feő-hispán.)
Az Ispán a meghódolt népségnek bírája és főnöke.
Az ispáni tisztség szintén magas dignitas. Hatalma életre-halálra szólt. A Gílasnál és Karchasnál azomban kisebb méltóság; mert ispánok többen voltak, s hatalmuk nem terjedt ki az egész országra hanem csupán bizonyos határokra.
Konstantin különösen fölhívja
A Gílas név külön- r- i •¦ i , , •• ••,
figyelmünket arra a korul
féle magyarázata / , r^-i , Tr
__ menyre, hogy a Gilas es Kar-
chas nem családnevek, hanem méltóságot jelentő nevek.
Már sok tudós igyekezett megmagyarázni a Gilas és Karchas szavak mikénti kiejtését.
Keresték azt a magyar kifejezést, mely egyúttal ezeknek a bírói méltóságoknak teendőit is megmagyarázná.
Még pedig nemcsak a magyar nyelvből, hanem a különféle turáni nyelvek összehasonlításából vett következtetések utján is, akarták megmagyarázni a két szó jelentését.
B kérdéssel foglalkozó Íróink közül a nevezetesebbek : Bizoni Káról)', Ipolyi Arnold, Marczali Henrik, Vámbéri Ármin és Bálint Gábor.
A kutatók által elért eredmények röviden összefoglalva következők :

9
A Gílas szónak nagyon sokféle módon igyekeztek magyarázatát adni.
Egyik tudós a Gi'last guJyás-nak olvasta s ugy okoskodott, hogy amint a gulyás (=őr) csoportba hajtja nyáját és felügyel rá, éppúgy összegyűjti az embercsoportot a tűz tiszteletnél az az egyén, ki Gulyás-nak nevezett bírói méltóságot visel.
Tehát a Gulyás név sajátképpen tüz-ört jelentene, vagyis olyan felügyelőt, ki a tüz-imádó ős-magyaroknál a tüz tisztaságára vigyázott.
Másik Gyűlés szónak olvasta a Gílas nevet. Megokolta azzal, hogy az ilyen birói tisztségnek gyakorlása gyülekezéssel, a nép egybegyűjtésével lehetett egybekötve.
A történetirók nagyobb része azomban azt a magyarázatot fogadta el, mely a Gílas szavat Gyula névvel vette ugyanazonosnak.
Egybehasonlitották ugyanis a G'ílas méltóságot a székely krónikában feljegyzett hasonló tisztséggel. Ugy találták, hogy a G'ílas tisztség legjobban hasonlít a székely Babonbán hivatalhoz.
Mivel pedig Gyula vezér (Tuhutum törzséből,) Rabonbáu tisztséget viselt, s mert a régi hagyományokat feljegyző székely krónika összezavart adatai szerint az ilyeuféle tisztség neve nemcsak Rabonbán, hanem Gyula vagy Horkáz is, s végül azon okból, mert a Gyula név némileg hasonlít a biboros Konstantin által G'ilasnak irt szóhoz : megtették a G'ílast Gyulának, s így lőn e méltóság neve Gyula.

10
Szakasztott így vagyunk a
A Karchas-szó / -, , , • r ,
másik szóval is: a Karchas-
szál.
magyarázatai.
Egyik tudós a Karchast Kár-ház-nak nevezte, melylyel egybefüggésben volnának a máig is meglevő kárhoztató és kárhozó kifejezések.
Akadott, aki Kár-kán nevet adott e méltóságnak. Abból indult ki, hogy ez a biró magasabb rangú egyén volt, (főnök = Kán), ki kár megtérítése ügyében Ítélkezett s ezért Kárkán nevet viselt.
Másik tudósunk Kkar-kha szóval azonosítja a Karchast, mely kabard nyelven azt jelenti: szolgabiró.
Harmadik tudósunk szerint az ősrégi Szu-mir nép egyik istenének Ur-ghán-nak (Hal-Isten) neve viszhangzik a Karchas szóban.
Magyarázták még a Karchast Tárkány-ra, melyből származnék a tárnok.
Ezenkívül a Karchast olvasták Kádár-mik is, mely név szintén összehasonlítás folytán keletkezett.
Ugyanis a hmmoknak volt egy választott birája. Krónikáink szerint e méltóságra a hun-nok Kádárt emelték a Turda vagy Torda nemzetségből.
(Onkénytelenül fölmerül az a kérdés, hogy nem a méltóság nevét jelenti-e itt is a Torda szó? Ez esetben a tisztséget viselő egyén hivatala volna Torda = torló, megtorló-biró értelemben.)

11
Minthogy pedig Kádárnak állása nagyjában egyezett az ősmagyarok Karehas tisztségével, s minthogy a Karchas-szó különben is hasonlít a Kádár névhez: tehát némelyek - megtették a Karchast Kádárnak.
(Mint látjuk a Karchas-nál már nem jutottak olyan egyöntetű megállapodásra, mint a Gyula, névnél vagy jobban mondva a G'ilas szó magyarázatánál.)
Mégis legtöbben a Horkáz nevet fogadták el a Karchas jelentéséül.
A Horkáz elnevezés pedig szakasztott ugy keletkezett, mint a Gyula név, vagy a Kádár.
T. i. Horka (Tuhutum fia) olyan méltóságot viselt, mely hasonló volt a Karchas tisztséghez, s minthogy e név a Karchas szóhoz külömben is hasonló hangzással bir, s minthogy az előbb is emiitett, (de hitelességétől nagyrészt megfosztott) székely krónikában az ilyenfajta hivatal neve gyanánt Horkáz fordul elő, tehát e méltóság neve lőn: Horkáz.
Vagyis családnévnek magyarázták mind a Gi'las, mind a Karchas szavakat.
(Krónikásaink szerint a magyar vezérek közül Karchas méltóságot viseltek Kale és fia Bulcsú.)
E sokféle magyarázat uagy-
Hol keressük ai ősi , , . ". ,
részben annyira erőltetett,
méltóságok nyomat? , . ,
hogy magukat a magyarázó
tudósokat sem elégíti ki, mert még napjainkban is ujabb magyarázatait igyekeznek adni a G'ílas és Karchas szavaknak.

12
E méltóság-nevek magyarázatánál szükséges figyelembe vennünk azt a körülményt, hogy ős-biráink nyoma nem enyészhetett el teljesen.
Mert dacára Béla szigort! parancsának, mely a pogány szokások gyökeres kiirtása céljából megtiltotta az ősi méltóságoknak még a nevén való emlegetését is, dacára, hog)' elrendelte a tisztségeknek más (uj) névvel leendő elcserélését, s dacára, hogy a keresztény hit első bajnokai vak buzgalmukban nálunk mindent kiirtottak, ami bármi csekély részben emlékeztetett a magyarok ó'si szertartásaira, kik összetörték az áldozásnál és áldomásnál használt edényeket, kik megtiltották a Eegös éneklését, kiirtották az ősi irást, uj betűk használására kényszeritették a nemzetet, és megölték a régi valláshoz ragaszkodókat: mégis fennmaradni kellett az ősi tisztségek neveinek, ha másutt nem, legalább a - nép között.
A nép nyelvének azokat a fogalmakat meg kellett őriznie!
Népünk emlékezetében megmaradtak az ős idők sárkányai, griff-madarai és egyéb csodálatos mese-alakok, hogyan felejtette volna végképpen el a főméltóságokat és a nemzeti bíráskodást ?
Hisz a birói méltóságok szerves egybefüg-gésben állottak az egész nemzet-testtel! Hisz a Gilas és Karchas nemcsak bíráskodott, hanem a fényűzést kedvelő magyar nép nemzeti ünne-peni, valamint vallásos áldozatainál kétségtelenül szerepelt egyébként is!

ÍCiirtották az ősí vallást, de a nép nyelve, szokása és hagyománya régi maradott!
A nép nyelvén kivül még az ős magyarok vallásában kell keresnünk útbaigazítást; mert a régi népeknél minden tisztség gyakorlása istentisztelettel, vallási szertartással volt egybekötve, szóval szoros egybefüggésben állott a vallással.
Figyelmünknek tehát a nép-nyelvére és az ősi vallásra kell irányulni. Ezek segitségével kisértsük meg, nem tudjuk-e megállapítani a G'ilas és Karchas szavak jelentését.
, . , , A bíboros történetíró által fel-
ANyilases jelvénye, . " , ,
jegyzett os-magyar meltosag-
nevek figyelmes szemlélésénél azonnal szembetűnik az, hogy a Gilas név első magánhangzója magas (vékony) hangú. Tehát semmiképpen sem olvashatjuk «-uak (s igy a szó nem lehet Gyula,) már csak azért sem, mert a mély hangzású u betűt a görög-író szabályosan kiírni tudta volna.
Vagyis ez a magánhangzó nem lehet más mint i vagy ü, ahogyan Konstantin irta.
Ezt megerősíti Ibn Roszte arab írónak az a feljegyzése, hogy a Moger (magyar) fejedelmet Dsilá-nak hívják.
Kíséreljük meg a Gilas méltóságot a vallásban keresni.
Tudjuk, hogy a szittya nép Napimádó volt.
Hitök szerint: a Nap-isten a föld fölött jár, ott lakik az égében, vagy égő-ben.
Tehát az Ég (az Úristen lakóhelye) neve pogáuykorból maradt fen.

14
SŐt a Meny, Meny-ország (= a napimádók szerint az az ország, hova mindenki elmegy a halál ntán) neve szintén az ős-magyarok idejéből való. Mert a Napimádó szittyák hite szerint a meghalt vitéz megy (= utazik) a Napországba. S a halott vitézzel ezért eltemették paripáját, kopóját, sőt néha feleségét is, hogy (a megölt ellenséges harcosokkal együtt,) szolgálatára legyenek a Nap-mezején. Ezért mondatják Lehel vezérrel a krónikások, (mikor a monda szerint Konrádot agyoncsapta kürtjével:) »Előt-tem menj, és légy szolgám /«
Külömben mind az Ég, mind a Meny szónak napjainkig is megvan a régi kettős értelme. Az Ég azt is jelenti, hogy (a tüz) ég - lobog; a Meny máig is megtalálható a men-ni szónak gyökerében, mert a tő: men - meny, ahogyan sok helyütt népünk máig is használja. A hogyan használja tenni helyett: tenynyi, éppúgy mondja menni helyett: menynyi, lenni helyett: lenynyi.
A nap-imádók hite szerint a Nap-isten a a magasból (égből) osztja az életadó melegséget, de egyúttal bünteti a gonoszakat és lázadókat.
Az Isten büntető hatalmát képviselik, jobban mondva gyakorolják a földön az erre hivatott hatalmas tisztviselők. Ilyenek az ős-magyaroknál : a Gilas és Karchas.
De az Isten maga is büntet; néha saját kezeivel sújt le - villámmal.
Az ős-magyarok az Isten sújtó (büntető) villámát Isten nyilának nevezték.

tí kifejezés máig magmaradott népünknél: "Az Isten nyila, büntessen meg !"
A vallásban találjuk tehát a büntető méltóságoknak eredetét; a Gilas szónak mikénti kiejtésére nézve pedig népünk nyelve adja meg a választ.
A magyar nép ezer esztendő óta megtartott egy kifejezést, melyet eddig nem méltattunk különös figyelemre.
Ugyanis a magyar paraszt, (kiváltképpen az ékes heszédü pásztor-ember,) ha azt akarja kifejezni, hogy »ehhez semmi kétség sem férhet,« vagy »ezt nem lehet megváltoztatni,* - igyen mondja: "Ez kinyilatkoztatás!"
E kifejezésben maradott fönn a Gílas neve = a Nyilas. Göcseji kiejtéssel Nyiélas. (L,ehet külömben, hogy az ős-magyarok Gyilas-nak mondták e szavat.)
A Nyilas biró nyilatkozott, (= ítélkezett,) s az ő Ítélete a kinyilatkoztatás,
A Nyilas szavat aztán az idegen (görög) iró teljesen jól vélte visszaadni a Gilas kiírással. - Bizonyos, hogy a Nyilasnak volt valamiféle külső jelvénye, melyet az ő büntető és ítélkező hatalmának mindenki által látható jele gyanánt viselt.
Ez a jelvény pedig az előbbiek szerint nem lehetett más, mint az Isten büntető hatalmának eszköze: a nyíl.
Még pedig a méltóság fényének emelése végett, (részint a nyíl-szerszámot viselő többi férfiaktól való megkülömböztetés czéljából) ez



a jelvény valószínűleg aranyból vert nyíl lehetett.
Bizonyos továbbá, hogy az ős-
A Nyilas ünnepi , M , , . , ,
magyaroknál ennek a bírónak
teendői. ., ' , , , .... , . . , ..
nyilatkozása (a többi keleti
népek módjára) mindig ünnepélyesen történt.
A Nyilas ítélkezésének napja előre megállapítva volt, mikor aztán mind a népség, mind pedig a nemzet kiváló egyénei (Törzsfők, esetleg a Nagyfejedelem) ott megjelentek.
Talán az egyik ilyen nyilatkozási (törvénykezési) idő volt az ősmagyaroknál a nyári tüz-ünnep napja. (Szent-Iván éji tüz).
Az ünnepet áldomás követte.
Általában az ősmagyaroknál mindenféle munka után áldomást tartottak.
Áldomásoztak ugy a győzelmes ütközet után, mint az Isten tisztelet és a törvénykezés után.
Sőt az áldomás nem maradott el a vásár után sem, valamint a nevezetesebb családi ünnepeknél sem.
Házasodáskor lakodalmat csaptak, halálozáskor tort ültek.
Az ilyen ünnepélyeken a kiváló embereknek tisztéhez tartozott bizonyos szertartásos teendőket végezni. Ahogy a régi násznagyi-köszöntö fentartotta :
"Szittya ősapáink hogy ha lakozának, Poharat emelve áldomást mondának."
Egész bizonyosra vehetjük, hogy a legfő bírónak, a Nyilasnak, a bíráskodáson kivül is

voltak szertartásos teendői a nemzeti ünnepek alkalmával.
Egyébiránt van erre Írásbeli bizonyítékunk is a régi krónikák eme feljegyzésében: nillal kelé, hogy geriedetet parancsola.
E kifejezés a Nyilas méltóság egyik szertartásos teendőjét foglalja magában.
T. i.: a tüz-áldozati ünnep kezdetén székéről fölkel a Nyilas és megparancsolja, hogy tüzet gerjeszszenek.
A bíboros Konstantin által
A Kankas esjelvénye. , . ,.
toljegyzett második biroi
hivatalnak neve Karchas.
E szónak magyarázatát szintén az ősmagya-rok Napimádó vallásában kell keresnünk. Kiejtését pedig népünk nyelvében találhatjuk meg.
Mily módon tisztelték őseink a Napot?
A nap-áldozati szertartás részletes lefolyására nézve nagyon kevés adat maradott reánk, de azért kíséreljük megtalálni a feleletet ebből a kevésből.
A Nap-áldozáshoz mindenek előtt máglyát raktak fából és rozséból, s a máglyát behintették szárított illatos fűvel.
A nap imádás (tüz-telés, tisztelet, Istentisztelés,) az ős-magyaroknál a tiszta-tüz gerjesztésével kezdődött.
Tüz gerjesztésre szolgált egy karika (kis kerék,) melynek küllői kiterjedtek a külső körön tul is, azért, hogy ezeket a meghosz-szabbitott küllőket fogantyúnak haszaálhassák a karika forgatásánál.
Halis I.: Az ősmagyarok nyomai.


A karika agyán (a középponton) száraz rudat dugtak keresztül, s mikor a Nyilas megadta a jelt a Napáldozás megkezdésére, akkor a másik méltóság (vagy talán annak intésére valamely fiatalabb legény,) oly gyorsan csapta (forgatta) a karika külső küllőit, hogy a száraz uid meggyulladott az erős dörzsölés következtében.
így állították elő a mocsoknélkül való égi tüzet, melylyel a máglyát meggyujtották.

A tüz-karika.
Régi szittya pénzről.
A tüz-gerjesztö karikát bemutatjuk egy (Krisztus előtti korból való) szittya pénzről. Az emberi alak (király) feje fölött áll a fogantyúkkal ellátott tüz-karika.
És ez a tüz-karika adja kezünkbe az ős-magyarok második főtisztségének nevét: a Karikásét.
Mert a Karchas szó a Karikás nevet rejti magában.

id
A Karikás szavat a gÖrőg történetíró teljesen megfelelő hangzással vélte Karcliasnak írni, annál is inkább mert a görög chi betűben a Karchas szóból kihagyott / szintén megcsendül. Vagyis idegen létére Konstantin azzal a leírással tökéletesen visszaadni gondolta a magyar karikás nevet.
A Karikásra nézve is föntmaradott népünknél egy régi közmondás: "Gyors mint a karika csapás I"
E mondásban a karika szó nem vonat-kozhatik másra mint a napáldozati ünnepséghez szükséges kerékre, s a csapás kifejezés sem jelent szerencsétlenséget, sem pedig nem jelentheti a karika (kis kerék) nyomát. (Amint hogy nincsen is csapása, - vagy helyesen mondva csapája - a karikának, csupán a keréknek). Hanem jelenti a tűz-gerjesztési műveletet, melyet gyorsan kellett eszközölni, mert máskép a fa nem gyuladott meg.
Tehát a napjainkig fönmaradt e közmondás: »gyors mint a karika csapás,* minden kétséget kizárólag a pogánykor istentiszteletével áll vonatkozásban.
Valószínű azomban, hogy a karika-csapás kifejezés a Karikás-birónak nemcsak az áldozati ünnepnéli teendőjét fejezi ki, hanem egyúttal jelenti annak hirói tevékenységét is.
Természetesen a Karikás méltóságnak is kellett lenni külső jelvényének.
Miből állott e jelvény, arra nézve manapság még nincsenek határozott adataink; de követ-
2*

•ad

keztetés titján igyekszünk nieg-találni feleletet ugyancsak az ősi vallásban.
Mert valamint a büntető Istennyilának egyik része, a nyílvessző volt jelvénye az első méltóságnak, éppen ugy a második méltóságnak, a Karikásnak, bírói hatalma jele gyanánt legnagyobb valószínűség szerint a nyil szerszám másik része szolgált.
A nyil-fegyvernek ez a másik része az ijj. A fő méltóságok jelvényeire nézve mintha a bécsi képes krónika is adna némi útbaigazítást. Nem a szövegben,
A méltóság-jelvények nyomai a magyar krónikában.
hanem a képeiben.
ra a

Az ősmagyar fö méltóságok
A bécsi képes krónikából.
Ugyanis a krónika első képén, a magyar Nagyfejedelein (király) baloldalára három alak

'¦"*" '.'¦¦¦¦
van fostve, s mindaháromnak Jelvé'irfi- van ke
zében. Ví-
E három alakban nem fösthetett'iffáit #. krónika-másoló mint az ős-magyarok főmél-tóságait.
A középső alak, ki (csid nélküli) arany nyílvesszőt tart a kezében, kétségtelenül a Nyilas.
A másik, kinek ijj van a kezében: a Karikás.




Szent-István győzelme Kean fölött.
A képes krónikából.
Hogy az ijj-jelvényt viselő alakban csakugyan a pogány vallás tisztviselőjét föstötte a krónika-másoló, érdekesen bizonyítja az a körülmény, hogy néhány levéllel tovább ugy

22
fösti szent Istvánnak a pogány Kean ( - Kán?) vezér fölötti (vagy helyesebben: a keresztény hitnek a pogányvallás fölötti) diadalát, mikép a szent király rátapos Keán holttestére, mely holttetemre Jelvény gyanánt ijj van ráhelyezve.
A krónika-másoló e jelvényekről semmiféle magyarázatot sem ád a szövegben, talán csupa hitbuzgalomból hagyta ki a pogány tisztségekre vonatkozó részleteket.
E jelvényekre azomban később rámutatunk néhány ősrégi domborművön.
Ehelyütt egyúttal megjegyezzük, hogy valószínűség szerint a harmadik alak, ki jelvény gyanánt kardot tart kezében, tehát szintén tisztséget visel: az Ispán.
~~, Bár csekély adat maradt erre
Áldomás edények. , , .
nézve, mégis bizouvos, hogy
az ősi magyar méltóságok viselőinek, sőt magának a íiagyfejedelemuek is, okvetlenül szerep jutott nemcsak a nemzeti gyűléseken és nemzeti ünnepélyeken, hanem a nász és tor alkalmával is, valamint a győzelem után tartott áldomáson is. Szóval amikor ,,more paganismo fecerunt áldumás."
Például a nagyfejedelernnek ilyen szertartásos működését őrzik a krónika eme szavai: »Arpád egy aranias kürtöt megtölte a Duna vizével és ég felé hinté.«
Az ünnepélyek és lakomák alatt mindig megtartottak bizonyos szertartásos módot.
A krónikái feljegyzés szerint; sorjában ülve

vendégeskednek a magyarok, s a vezéreknek arany edényekben hordják az ételt, italt.
Az ilyen ünnepek alkalmával használt arany-edényeket hivták áldomás edényeknek. Ezekkel emelték az ünnep fényét.
(Valószínű azomban, hogy az isten tiszteteletnél is használtak edényeket, s ezeket szintén áldomás vagy áldozat-edényeknek nevezték.)
Ily arany edények állottak készen a nemzeti áldomás tartásakor minden főméltóság (Nagynr, Nyilas, Karikás, Hét-magyar stb.) részére, - sőt valószínűség szerint a méltóságot viselő egyén családjának férfi tagjai (öcscse, fia, sógora) számára is. S minthogy később a már keresztény ispánok is résztvettek a pogány áldomások tartásában, tehát valószínűleg ezek használatára szintén arany edényeket adtak.
Az áldomás-kincsnek tehát nagyszámú edényből kellett állnia.
Az áldomás edények drága anyagból, kiváló művészettel készültek s a főbb méltóságok által használt edények valószínűség szerint a nemzet közös tulajdonai voltak.
Ilyen edények amiként eddig tudjuk, reánk nem maradtak.
Egynek leírását adja ugyan Sombory, s erről az úgynevezett székely áldomás kehelyröl ismertető czikkeket irtak Jerney, Orbán és Romer, - azombau e pohár (még pedig ugy a kókuszdiós része mint az ezüst foglalata) a szakértő tudósok szerint sokkal későbbi korból

u

(a XVI -XVII. századból) való, mintsem használhatták volna pogány istentiszteletnél.
Külömben a székely áldomás vagy áldozás pohár leírása a következő: »alakja kehely, öble kókuszdió-héj, szára és talpa megaranyozott ezüst, csipkés czifrázatu, s három hölgy-alakot képező lemezzel vau díszítve.«
A nagy-szent-miklósi kincs megtalálása.
A régi időkből való ilyfajtáju edények azomban egyszercsak
nagy számban kerültek elő.
Toron tál vármegyében levő Nagy-Szent-Miklóson, Vuin Néca nevű paraszt férfiú az 1799. évben vert fallal akarta bekeríteni házát.
(Ezt a házat mely a Sziget városrészben 1456 ház-szám alatt fekszik, most emléktábla jelöli.)
Mikor Vuin az alapot ásta, egyszerre nagyszámú különféle formájú edényre bukkant. A hagyomány ^szerint az edények valami Iád"1, vagy szekrény-féle tartóban voltak elhelyezve.
Vuin Nécáuak a találmány értékéről fogalma sem volt, s az edényeket szépen megtisztítva felaggatta diszités gyanánt a paraszt házakban most is szokásos tányér-falra-
Persze a több százados földbenlétel folytán az edényekre tapadt réteget nem lehetett olyan hamar eltüntetni, s az edények akkor nem ragyogtak ugy mint most, mikor túlságos lelkiismeretesen megtisztították.
Nagy-Szent Miklós lakosságának nagy része abban az időben juhtenyésztéssel foglalkozott, s a gyapjuvásárlás végett csakúgy özönlöttek

26
oda birka-nyirás idejekor a görög kereskedők, kik abban az időben Magyarország egész kereskedelmét kezükben tartották.
Vuin szintén juh tenyésztő volt, s a gyapjú vásárlás alkalmával az ő házába, is betért két görög.
A kereskedők vizsgálgatni kezdték a tányérfalon a szokatlan formájú edényeket, s hamarjában fölismervén, hogy azok szín-aranyból valók, minden darabot megvásároltak, amit Vuinnál találcak.
Szent-Miklóson még életben levő öreg emberek mondása szerint a vételár nagy volt, mert a boldog Vuin 2 úrbéri telket vehetett az edények árán.
Ennek az állítólagos nagy vételárnak azomban ellene mond a görög-kereskedőknek a közmondásban máig is föntartott ismeretes ravaszsága (»egy görög kilenc zsidó«), s bizonyosra vehetjük, hogy Vuin az edények arany értékének huszadrészét sem kapta. meg. S hogy túloz a hagyomány a vételár nagyságára nézve, igazolja a uagy-szent-miklósi jegyző szives értesítése, mely szerint Vuin Néca teljesen elszegényedve halt meg a múlt század ötvenes éveiben,
A teljes szegénynyé levés nem következik be, ha úrbéri telkei lettek volna.
A görög kereskedők a- pesti
A kincsnek a császári yásárra hozták az
múzeumba jutása. ^, , . ,, . , ,,
edényeket, s eladási szándé-
kukat a vásári ártikulusok értelmében a város-birónál bejelentették.

A városbiró révén aztán az esemény híre eljutott Ferencz császár fülébe, ki az edényeket (számszerűit 23 darabot) elvitette Pestről és a bécsi Hof-Schatz-Kammer-be helyezte el.
Bizonyos azomban, hogy nem került a Vuin által fölásott összes edény az udvari kincstárba, mert az arany edények néhány darabja előbb elkallódott, részben a szerencsés találó, részben ismerősei kezein.
Tanúvallomás bizonyítja, hogy Vuin Néca az elszállítottnál több edényt talált.
Megerősíti ezt az a körülmény, hogy az udvari kincstár is elutasított »egy találót« lelő-dijért való kérelmével, mert rábizouyodott, mi-kép ki nem puhatolt egyéneknek több darab edényt eladott.
Most már (a tálalási idő után több mint száz esztendő múlva) semmi reménység sincs ahhoz, hogy e kincsnek hiányzó darabjait összegyűjteni lehessen.
Külömbeu is bizonyos, hogy az eldugott edényeket rögtön összeolvasztották, mihelyt arany mivoltát megtudták.
E kincset a régészek kezdettől fogva nagy fontossággal bírónak találták, s többféle körülmény egybevetése után "Atilla kincse" névvel ruházták föl.
Később a kincset átszállították a Belveder-ből az Udvari múzeumba (Kunsthistorisch.es Hofmuseurn), hol jelenleg is őrzik.
Jó helye van ott e kincsnek a szilágy-somlói

27
lelet, - az arany csákány, és a föl nem számlálható többi magyar kincs szomszédságában!
A katalógusban "nagy-szent-miklósi arany kincs" czim alatt ezzel a megjegyzéssel fordul elő:
»E kincs a régészeti kutatás elé nagy problémát állit, melyet annál nehezebb megfejteni, mert az edények stílusa egyetlen az eddig ismeretes emlékek között.«
»S ezért a tudósok nem voltak képesek megállapítani sem a meglevő más emlékek stílusához bár távolról való hasonlatosságát, sem pedig a föliratok kielégítő magyarázatát.'
Az arany edények sok darabjára Rúna jegyek (ős-régi írásjegyek,) vannak bevésve, s a nagy horderővel biró rúnák pontos megvizsgálása, ugy a roppant értékű kincs részletes megtekintése végett szükségesnek láttam Bécsbe utazni. Majdnem hihetetlen, hogy e haszon nélkül való utazáshoz társam is akadott Róth Miksa pécsi lakos személyében, ki szives volt kizárólag az ügy iránti szeretetből velem jönni s ott az arany edények rajzát és rúnáit elkészíteni.
. ., ... ~ Az arany kincs megtekinté-
A diszito-stil. ' s
senel azonnal leköti figyel
münket két nagy edény. (Ezek egyike lapos
oldalú, és erre az edényre társam azt jegyezte
meg: »Tökéletes arany csutora /«)
E két edény oldalaira képeket vert a művész, s a képek közül három ugyanazonos tárgyú, vagyis az egyik (a lapos oldalú) edényen

28
két egyforma kép van, mely a másik edényen is egyszer előfordul.
E képet bemutatjuk hasonmásban.
Ezek az ismétlődő képek fontossággal bir-nak, mert valószínűség szerint vagy cimert vagy valamelyik elődnek kiváló cselekedetét ábrázolják.
Vizsgálódás közben egy ősrégi hagyomány jut eszünkbe: "Emese álma.'-'

Emese álma.
A szent-miklósi kincs egyik edényén.
Ugyanis Emesének (Árpád nagyanyjának) a Turul madárról álmodott csodálatos álomlátását látjuk az edénykészitő művész által megörökítve, ugy ahogyan a magyar hagyomány fentartotta, és ahogyan "a saskeselyü teherbe

ejtvén Émesöt" származott Almos, "ex genere Turul."
Ez a történet nincs meg semmiféle más nemzet hagyományában, tehát már ez a körülmény is útbaigazít e kincs magyar mivoltára nézve.
De azért a tudósok mégis mindenféle jelleget láttak a kincsen, s mindenféle nemzetet gondoltak az edények készíttetőjének és tulajdonosának, csupán a magyart nem.
Pedig a krónikások följegyezték, hogy Árpádnál az arany-ezüst halom számra állott, s hogy a magyar nemzet minden egyes tagja gazdag volt aranyban-ezüstben.
Föltehető-e, hogy az aranyban dúskáló népnek ne lettek volna ügyes ötvös-mesterei?
Maga az ötvös elnevezés tősgyökeres magyarsága és régisége nem igazolja-e ötvösöknek az ősmagyarok közt létezését?
Igazán csodálatos, hogy mindezek dacára még föltenni sem merjük, hogy ilyen edényeket magyar ötvösök csinálhattak volna?
Külömben sok felfödözni való vár még reánk.
I^ehet, hogy ha szakértő művész figyelmesen megvizsgálja az írany edényeket: megtalálhatja azokon a magyar díszítő stílust, melynek egybeállításán Huszka József régóta fáradozik, s melynek megalkotása képezi néhány lánglelkü magyar művész fáradhatlan törekvését.
Igaz, hogy eddig kevés tárgy volt melyet fölhasználhattak, meglehet azombau, hogy

ezeken az edényeken levő motívumok várják a hivatott szakértőt, ki azoknak szittya jellegét fölismerje, s magyar szűr cifrázatában, valamint a gombkötők által használt sokféle sujtás-ban föntartott ősi motívumok hozzáadása mellett fölhasználja, a mostani kor művészeti polcára fölemelje, - és ilymódon megalkossa a nemzeti stílust!
~ " Az arany edényeknek felénél
A runa-jegyek. J ., .
több darabjára runa-jegyek
vannak róva, melyeknek olvasását sok tudós megkisérelte ugyan, (legutóbb Bécsben létünk előtti napokban az upsalai egyetem egyik tanára próbálkozott vele,) de sikertelenül.
A magyar szakemberek akkor kezdtek vele tüzetesebben foglalkozni, mikor a kincs az 1884. évi ötvömű-kiállitás idején Budapesten volt.
A rovás jegyek elolvasása nagy nehézséggel jár. Gátolja a megfejtést a magánhangzóknak nagy hiánya, s neheziti az olvasást, hogy a magyar ősrégi szavak kiejtéséről alig van tudomásunk.
Csupán a halotti beszéd cím alatt ismert legrégibb nyelvemlékünk nyújthat a szó-kiejtésre nézve némi utbaigazitést, azomban teljesen hü ez sem lehet, mert az akkori magyar szavak fonetikus kiirását ez a legrégibb följegyzés valószínűleg nehézkesen tudta visszaadni a kereszténység által behozott uj (latin) betűkkel.
Mindazonáltal megállapitható,hogy a halotti beszédben fentartott kiejtést a Göcseji nép

dialektusa leginkább megközelíti, sőt azzal majdnem teljesen azonos; tehát az ősi szavak olvasásánál ezt a kiejtést kell követnünk.
Nehezíti még a rúnák megfejtését az is, hogy az arany edényeken háromféle rovás látszik. Az egyik görög felírás, mely egy nagy csésze belső részére van heverve. A többi arany edényeken levők mind rúna jegyek, melyek részint verve, részint karcolva vannak, de némileg eltérő jegyekkel.
Ez a körülmény arra a föltevésre vezet bennünket, hogy a betüjegyeket külömbözö időben rótták be, s az időbeli külömbség miatt nem egyformák teljesen a jegyek.
A rúnák csupán két (csattal ellátott) arany-csészén külömbözuek lényegesen a többitől. Ennek a két csészének belső közepébe kereszt van beverve. Ez a kereszt jelezheti ugyan, hogy az ötvös keresztény volt, - valószínűbb azomban, hogy a -- alak csupán czifrázat, melyet amint látni fogjuk, használtak az egyes szavak elválasztó jele gyanánt is.
A rúnák olvasását számtalan tudósnak kísérlete után, végre Fischer Károly (ez a fáradhatlan és nálunk semmikép se méltányolt tudós,) terelte helyes irányba, ki rámutatott az írásjegyek szittya (hun-magyar) mivoltára.
Mert a rúnák (még pedig ugy a vert, mint a karcolt rúnák) ugyanazonosak a hun-magyar betüjegyekkel, melyek a régi magyar tudósok (Telegdi, Harsányi, Bél stb.) munkáiban fennmaradtak a késő utódok számára, s a minő

runa-jegyekkel máig is létezik nálunk felirása.2 Enlakai templomban.
Vagyis a rúna jegyek igazolják, hogy ezek az arany edények magyarok tulajdona volt. Sőt minden körülmény odamutat, hogy e kincs az ősmagyarok áldomás edényei közül való.
A szittya rovás-jegyeket -
A szittya irás ¦ . (tm) , ,• , ,,
. . amint lelegdi erre nézve utba-
olvasasa. . . ,
igazítást adott, -- őseink nem
ugy olvasták mint ahogyan most olvassuk a betűket: be, ce, de, - hanem a magánhangzót mondták elsőnek, s igy ejtették ki: eb, ec, ed stb.
így aztán az egyes runa-jegy már magában foglalta az e betűt, anélkül, hogy ezt a magánhangzót külön fölrótták volna.
A runa-jegyek olvasása éppen ellenkezőleg (visszájáról) történik, mint ahogyan mostani ('atin betűs) írásunkat olvassuk; t. i. jobbról halíélé kell olvasnunk a jegyeket.
A rúna jegyek
Megkíséreljük (amennyiben a
tárgyunkhoz tartozik) a rima-
megfejtése. . , , , ,
jegyek olvasásának nehéz fel-
adatát megoldani.
A kereszttel ellátott két edény belső részében levő jegyeknek olvasása eddig nem sikerült, (valószínűleg a runa-jegyek összeírása, vagy az egybevouás következtében történt rövidítések miatt,) a többi edényen levő rimák azomban teljesen olvashatók.
Előttünk különös fontossággal birnak azok a rúnák, melyek több edényen előfordulnak

inert az ismétlődő szavaknak valami történeti jelentőségű fogalmat kell őrizniök. (Például a tulajdonos nevét, az edény birtokosának méltóságát, vagy pedig azt, hogy szer tartása alkalmával az edényt minő czélra használták.) Ezért főkép az ismétlődő rúnáknak megfejtésére szorítkozunk.
Az arany edények közül nem kevesebb mint öt darab van ellátva ugyanazonos jegyekkel, tehát kétségtelenül egy méltóságnak rendelkezésére szolgáltak.
Ezek:
1. Egy kehely. Minden czifrázat nélkül.
2. Szintén egy kehely, de némileg disze-
sebb mint az előbbi. Abban is különbözik,

Arany kehely. . , ;.
A szentmiklósi kincsből.
hogy az öt edényen ismétlődő egyforma rúnákon
kivül még vannak e kelyhen gyöngébben be-
karczolva egyéb runa-jegyek is. (Az ötször elő
forduló rúnák erősen beverve vannak az edé
nyekbe.)
Halis I.: Az ősmagyarok nyomai. 3

3. Egy arany kürt. Már töredezett állapot
ban van.
Láthatólag ivó-edény gyanánt szolgált, mert vékonyabb része csöcs-ben végződik.
4. és 5. Két darab arany csésze, melyeknek
külső lapjára van beverve a fölsorolt edények
kel ugyanazonos irás, mig belső részükön ke
reszt alakú díszítés körül a külső rúnáktól
eltérő jegyek vannak beverve.
Ezen az öt edényen a következő egyező rúnák vannak.

k. é. es. I. - sz. c. eny. k. end.
Azomban némi eltérés van ennek az öt edénynek rovása között is.
Ugyanis (mindig jobbról balfelé olvasva) az utolsó rúna ilyen


tét. edényen fordul elő ilyen formában, de
három edényen, kettőn pedig ilyen: N. Ezenkívül ez a jegy

35
másik két edényen ugyanazon rúna öt ággal van beróva, egy edényen pedig igy fordul elő:






vagyis négy ága van.
Azomban rögtön tisztában vagyunk azzal, hogy az eltérések dacára ezek a rúnák kétségtelenül egyező jelentésüek, s igy a betűknek ugyanazonosaknak kell lenniök, tehát csupán tévedésből rovattak be eltérő runa-jegyek, mert a többi runa-jegy teljesen egyforma.
Az öt edénybe bevert rúnáknak a következő betűk felelnek meg:
end. k. eny. c. sz-l. es.-é.-k. :
Olvasása:
Knd kenyc sz-lesék.
Az első szó End kétségtelenül tulajdonnév: End=Öná. Máig is használják az ö betűt, az e helyett, s igy lesz End helyett Önd. (Amiként mondjuk például ehelyett fent = fönt.)
A második szó: kenyc, mely nem más mint kincs. Néhol máig is kényesnek mondják a kincset. (Mint a hogyan kégyónak hívják a kigyót.) De a kincs régi neve kinc vagy kénye volt, mit bizonyít a Régi Magyar Nyel vernie-kékben a bűvös nyílra fentartott /M'mrklm&j& »Nyilak én ti nektek parancsolok, tófgy ez el-rejtett kincet én nekem igazán megfjj^tassátoki^|L




Harmadik szó: szüleség, Ez egy elavult régi szó, mely azomban mai napig is használatban van Göcsejben, hol takarmányt jelent. Az ős-magyaroknál valószínűleg étel-ital-tartó értelme lehetett a szüleség szónak.
Tehát a rúnák olvasása: End kenyc szü-lesék = End kincs szüleség.
Értelme pedig: Ond kincses ital-étel-tartó készsége, vagy End kincses italtartója.
Néhány kutató az edényekre vert runa-jegyek középső (ötödik) betűjét (|= sz) kisebb alakja következtében nem tartja betüjegynek, hanem csupán a szavak elválasztására szolgáló jelnek.
Nevezetes azomban, hogy ennek az sz betűnek elhagyása után, szintén az előbbi értelmet kapjuk, mert eleség és szüleség rokon értelmű szavak. Ez esetben a rovás olvasása következő lenne (egyetlen betű változtatása nélkül;:
End-kenyc-elesék = vagyis: End kincs eleség = Önd kincses eleségtartója.
E kincs minden darabját a vezér vagy maradéka, minden valószínűség szerint, az áldomások alkalmával használta.
Azonos rúnák, vagyis a melyek
Az arany ser- . , . . ° .
", ,. ismétlődve előfordulnak több penyok runai.
edényen meg a következők:

em. eny. t. es. eg.

•37
E jegyek két darab, pazar diszitésü teljesen egyforma, serpenyőnek nevezett arany edénynek fogantyúján (azalsó felükön) vannakbekarczolva; az egyik serpenyőn levő bekarczolás már némileg elmosódott.

Az arany serpenyő.
A szentmiklósi kincsből.
A rúnák olvasása, a Telegdi és más tudósok által fentartott szittya-magyar ábécé szerint (viszájarul olvasva) következő:
Egest enyém.

Az egest régi magyar szó, melynek értelme: megest = megint, ismét. Külömben az eg = meg helyett máig is használatban van egyes vidékeken népünknél.
A második szó enyém = enyém.
Eszerint a serpenyők felírása: (egyetlen betű változtatás nélkül.) Egest enyém = Megint enyém!
Mire szolgált e két darab arany serpenyő, azt csak akkor lehetne megállapítani, ha ismernénk az ősmagyarok szertartásainak részletes lefolyását.
(Megemlítem, hogy az arany serpenyőkhöz tartozik egy oly gazdag díszítésű arany csésze, melyet kenöcsös-edény - Salb-gefáss - név alatt emlit a katalogns, melynek párját alig lehetne találni. Fölirata nincs.)
A Nyilas edényeinek fölirása.
Ezenkívül azonos rúna van két darab arany korsón. Egyiknek talpára, a másik talp-karimájára az itt bemutatott jegyek vannak róva gyönge karcolással. (A csillogó fényes anyagon alig lehet észrevenni a vékony rovást.)

s-ly. é. g.
Látszat szerint italtartónak (boros korsónak) használhatták a két edényt.
Az egyik korsó valamivel nag}-obb és jóval súlyosabb mint a másik. Külömben pedig

mindkét edény töredezett állapotban van. Sőt a kisebbik likas is imitt-amott, és róla hiányzik az eredeti (aranyból való) fül, mely helyett csináltatott a múzeum igazgatósága másikat (stilszerüen) vasból.

A Nyilas egyik edénye.
A szentmiklósi kincsből.
A rúnák olvasása: g é ly -s. Magánhangzóvali kiegészítéssel: gély (a) s = gélas vagy nyélas = Nyilas.
Vagyis ez a két korsó a Nyilas méltóság használatára szolgált az áldomás-ünnepeken.

E két korsó (és egy kis arany-pohár melyről még szólunk,) az összes kincs leg-régiebb darabjának látszik. S egyszerű diszi-tésük mégis hasonlatos a sokkal későbbi időből származó Turulos két edény gazdag cifrázatához.




Az arany csésze.
A szentmiklósi kincsből.
Még egy edényen előfordul a Nyilas szó, csakhogy több más szóval egybekötve. Ugyanis egy nagyobb (cifra fogantyus) arany csésze hátsó felére vannak be verve a következő rúnák:

+sz-n-k-J-j. ü. eny. es. p+n-g. s- p. + s-ly. é. g~j-
Mint látjuk itt az egyes szavakat kereszt alakú jelek választják el egymástól, tehát ennyiben megkönyebbitik az olvasást.
Az első szó négy betüjegyből áll, és tel-

41
i'escn ugyanaz, mint az előbbi két edényen: G. ély.-s vagyis = Nyilas.
A második szó (Bálint Gábor olvasása szerint): P-s g-n. Vagyis - magánhangzók kiegészítésével : P(o)sg(á)n. Kétségtelenül személynév.
E szó külömben máig is fenáll nyelvünkben nemcsak mint családnév, hanem (egy betű változtatással,) mint melléknév is: posgás = piros-posgás (egészséges, tűzről pattant).
Mindazonáltal e szavat nem Posgán-nak, hanem Porgán-nak tartom, mert a Porgán név fenmaradt napjainkig Porgány község és Por-gány-puszta neveiben, mely helyek az áldomás kincs tálalási helyének közelében fekszenek. (Nagy-szent-Miklóstól 18 kilométernyire.)
Sőt e községnek és pusztának nevét régebben (Grizellini Ferencz által 1780-ban »Ge-schichte des Temesvarer Banats in Briefen« cim alatt kiadott munka, és a hozzá csatolt térkép szerint) Porgán-nak. (nem pedig Porgány-nak) irták.
Az arany csészén levő rovás harmadik szava, (szintén Bálint Gábor olvasása szerint): Pesenyüj = besenyői.
(A besenyő szó is fentmaradott O-Besenyö község nevében, mely község a kincs tálalási helyétől mintegy 8 kilométer távolságban van, Nagy-Szent-Miklósuak közvetlen szomszédságában.)
Negyedik szó (Fischer Károly olvasása szerint) kenesz, ken ész, knész = fejedelem, főnök.

"42

Tehát az arany csésze felírása következő: Nyilas -f- Porgán -f- besenyői -f- knész -(-.'
Az áldomás kincs közül még
A runa-jegyek be- , ¦ , -,, i •• i • »
, , ,J., . ki kell emelnünk egry ígeny-
rovasanak ideje. bJ & ^
már előbb megemlítettünk mint a legrégiebb időből való kincsdarabok egyikét.
Minden díszítés hiányzik róla; csupán a talpára gyöngén bekarcolt következő két rúna teszi nevezetessé:
telén L/s arany poharat, melyet

sz. u.
Olvasása: Usz.
Ez a följegyzés pedig nagyon fontos, mert az Usz egy régi nép-törzs volt, melynek szomszédságában laktak őseink régi hazájukban.
S így a kis pohár két betűs rovása adatot szolgáltat arra nézve, hogy a Vuin Néca által megtalált áldomás-edényeken az írásjegyek be-rovása még abban az időben történt, mikor az Usz, Besenyő és Magyar egymás mellett lakott Nagy-Magyarországban.
Ezek után pedig kíséreljük
A kincset mikor és .. , , , . ... i.,,,,,
meg az onkenytelenul eloallo
kik rejtettek el. , , ,,-,/,
nehany kérdésnek magyará-
zatát adni.
Például, hogy a magyar nemzet áldomás kincse kinek őrizetére volt bizva?
Valószínűleg a Nyilas méltóság őrizete alatt állott.

43
Erre nézve bizonyítékul szolgál az a körülmény, hogy a székely népnek áldomáspoharát szintén a legfőbb méltóságnak a Ea-bonbán-nak kellett őriznie, s az, hogy okvetlenül a legfő méltóság jogához tartozott rendelkezni az áldomás edényekkel.
Azomban hozzávetőleg még azt is megállapíthatjuk, hogy az ős-magyarok a kincset mikor helyezték a föld alá.
A történet ugyanis föntartotta, hogy a magyarok a keresztény hitre térítés után háromszáz esztendőig többször igyekeztek ősi vallásukra visszatérni.
A krónikák szerint: »a nemkeresztény magyarok a hit igáját nehezen tűrhetvén, pogánymódra. sokszor elkezdtek három oldalon üstököt ereszteni, lóhust enni, istentelen verseket hirdetni, és ily módon a legszörnyübb gonoszságot művelni.*
Mikor aztán sok vérontás árán az uj hit bajnokai teljesen letiporták az ősi vallás követőit: ekkor (miután valószínűleg a kiirtott ősi vallásnak utolsó torát megtartották,) rejtették föld alá a drága edényeket az utolsó nap ¦ imádók.
Ez pedig az uj hit terjesztésének kezdete után háromszáz év múlva, tehát körülbelül a 13. század vége felé történhetett; vagyis a kincs mintegy ötszáz esztendőig lehetett elásva. Es kik rejtették el?
Hozzávetőleg még erre is megfelelhetünk. Minden valószínűség szerint a besenyők.

Erre mutat, hogy a történelem szerint a besenyők maradtak legnyakasabb napimádók, kiket legkésőbben tudtak az uj vallásra téríteni. Ebből következtetni lehet, hogy az áldomás tartáshoz szükséges edények a pogánysághoz szító besenyők kezei között maradtak.
Ezt megerősíti, hogy az elrejtés Besenyő község határában történt. (Szent-Miklós kétségtelenül ujabb keletkezésű község.)
(Nem lehetetlen külömben, hogy Torontál vármegye nevének eredete is valami módon egybefügg az áldomás edényekkel.)
Az edények mikor készültek?
Az áldomás kincs készítési idejére nézve egyelőre csupán azt lehet megállapítani, hogy az edényeket nem egy időben készítették.
Például: a Turulos két darab edénynél rögtön észre lehet venni, hogy épebb állapotban vaunak s hogy diszitésük fejlettebb és gazdagabb. Vagyis ezek a Turulos edények későbbi időkből valók, mint a többiek.
Sőt ezt igazolják a Turulos képek is. Hisz ezeknek az Emese álma utáni időben (legnagyobb valószínűség szerint már Árpád nagyfejedelem alatt a mai hazában) tehát a IX. vagy X. században kellett készülniök. S valószínűleg ez lesz az oka, hogy Turulos edényeken nincsen rovás; t. i. később készültek, mint a berovás eszközöltetett.
A többi edény készítési idejére nézve minden körülmény megerősíti tudós Hampel Józsefnek véleményét, ki az edények készítési

idejét néhány évszázzal előbbre teszi, mint a, honfoglalás történt.
Tehát az edények valamelyik őshazában készültek.
Sőt a Nyilas rovással bekarczolt két darab legrégiebb arany edény talán még a krónikások által emlegetett Scythiánál is régebbi honban, talán a Meotis tó melletti hazában, vagy éppen a mesés Evilát földjén készült!
Végül még megállapítani lehet,
A Nagyfejedeleni , s s *.,*... . '
., . hogy a szentmiklosi kincs leg-
edenyei.
szebb két darabját, (a Turul
képpel diszitett két edényt) a Nagy fejedelem szolgálatára tartották, mertÁrpád nemzetségének cimere (Turul) van rajtuk, és mint tudjuk a Nagyfejedelmet az ő nemzetségéből választották.
Es most nézzünk másfelé!
Keressük elődeink ... rM... , • ",
Ne feliünk messzire, - sot
nyomat! ,
végtelen messzeségbe, - te-
kinteni, bárha eddig közelfekvő dolgokat vizs-gálgattunk csupán.
Kezdetben talán fájni fognak szűk látóhatárhoz szoktatott szemeink a megerőltetés miatt, de legyen példánk Michel Angelo, ki oly sokáig nézett fölfelé, hogy utóbb nehezére esett a földre letekinteni.
Miért nem merjük a magyarok történetét messzibbre vinni Lebediánál és Etelköznél?
Hát azelőtt nem élt volna a földön magyar nép?
Talán csak ugy mától holnapra teremnek
a népek a semmiből? • »


Valahára megemberelhetnénk magunkat! Krónikásaink olyanféle naiv följegyzései miatt, hogy »a magyarok Menrót (Nimród) családjából veszik eredetüket,* talán mégsem kellene hazai krónikásainkat megbizhatlanoknak minősíteni?
Talán lehetne már annyi lelki erőnk, hogy komolyan megkíséreljük, vájjon a jelenlegi tudomány óriási fejlettsége mellett nem tudnánk-e ráakadni nemzetünk régi nyomaira ?
K lehetetlennek látszó föladat előkészítője akar lenni az író, ki csupán a már meglevő anyag felhasználásával igyekszik fényt vetni az ősmagyarok történetének homályába.
1L gyönge fénysugárnál talán meg fogjuk találni a magyar történet elszakadott láncának Ázsiában maradt másik részét; sőt nem lehetetlen, hogy azt is meglátjuk, vájjon elődeinknek a Krisztus előtti korból van-e valami nyoma, s ha van, merre keressükP
Ha ez sikerül, akkor megoldva lesz a magyar történet legnehezebb rejtélye.
Munkára hát!
~. A magyar áldomás edényekre
Ásatások Babiloniaban. . . .
rovott szittva runa-jegyek
elvisznek bennünket a mesés ősidőkbe, egy csodálatos vidékre, a Mágusok hazájába, a Tigris és Kufrát közé, a bibliai Paradicsom kertbe.
Ugyanis a régen letűnt Babilonia helyén, a hatalmas Asszir-birodalom romjai között, több mint hatvan év óta ásatást eszközölnek tudo-mányszornias férfiak, s a Föld-anyánk inéhébe temetett régiségeket (épületeket, szobrokat és

doinborműveket, valamint agyagba és köbe vésett írásokat,) megszátnlálhatlan mennyiségben hoznak napvilágra.
Valóságos csődét miveltek a fáradhatlan tudósok: föltámasztották sírjából a teljesen kiveszett Asszír nemzetnek nyelvét és történetét.
Babilon, Birsz-Nimrud (Nimród tornya,) Nioive, Wngeir és még számtalan régi városnak évezredek előtt elpusztult helyein kiásott felírások a késői kor gyermekének tökéletes utbaigazitást nyújtanak a Krisztus előtti időből való ősnépekről, kiknek eddig nevét sem ismertük. Sőt a régiségek egyes följegyzései visszavisznek a bibliai időszak kezdetének korába !
És ezek között a kőbe rovott
szittya rovás írással.
Babiloni lelet felirások között álmélkodva
megtaláljuk a szittya-magyar írásjegyeket! Csodák történnek szemeink láttára! Ilyen szittya-rovásos tárgyat, melyet a régi Assziria helyén Layard Austen Henry angol tudós ásott ki, teljesen hű rajzban itt bemutatjuk

Pecsét-henger.
Rúna írással.

E tárgy égy pecsét-henger lenyomata.
Azért nevezik pecsét-hengernek, mert a régi népek olyanformán használták, mint mi a pecsét-nyomót.
T. i. a negativ írással bevésett hengert (melyet ac'iát, jaspis vagy ónix kőből készítettek) belenyomták (vagy helyesen mondva végig hengergették) az okirat gyanánt szolgáló puha agyagba, s így nyerték az ábrán látható pozi-tiv képet. Ilyen lenyomat az okiratokon (agyagtáblákon) tulajdonképen a királyok által eszközölt keltezést képezett. (A király uralkodás! éveit számították s igy nyerték az időszámitás sorrendjét megállapító adatokat.)
A Babiloniában kiásott egyik emléknek íölirása igazolja, hogy a pecsét-henger fontos tárgy volt abban az időben. Szennaherib király ugyanis kőbe rovatta, hogy a legyőzött királynak pecséthengerét mint diadal-jelvényt hozta magával kincstárába.
~ ~ . .. . Mint a közölt ábrán látjuk,
A pecsethenger alakjai. , , , , , .
a pecsethengeren alakok is
vannak a rovás mellett. Még pedig egy hatalmas ember, aki jobb kezével egy emberfejü, négylábú, szárnyakkal bíró szörnyeteggel, és bal kezével egy griff-madárral fegyver nélkül viaskodik.
Körülbelül bizonyos, hogy e pecsét felírása a régi szokás szerint a tulajdonosnak (és talán atyjának) nevét foglalja magában. A rovás melletti kép pedig elődjének valamely kiváló tettét vagy a tulajdonosnak családi jelvényétábrázolja

És most nézzük figyelmesen a képet! Az alakok mellé rovott runajegyek tökéle-letes szittya magyar betűk, melyeket minden nehézség nélkül olvashatunk. A betűk jelentése:
ety- ed -er. d-a-s-g-a-j
a-at
es-d-a-d-a-t-s Olvasása:
Eredety Jagsad Ata
Stadades.
Természetesen szó sem lehet manapság már arról, hogy szittya rovások szavai az évezredek óta sok változáson keresztül ment jelenlegi magyar nyelven megérthetek legyenek, és pedig annál kevésbé, mert Szineár (Babilonia) ősi szittya lakosaitól a későbben jött sémi és egyébfajta népek átvették az Írásjegyeket s igy a szittya-runás szövegekről mindig megállapítandó előbb, hogy szittya nyelven szólnak-e; - de a nehézségek daczára sem szabad ama reményről lemondanunk, hogy bizonyos csekély mértékben egyes szavak megértése is sikerülni fog. (Sőt mintha ezt a pecsétfölirást értenénk is.)
Némi vizsgálódás után még mást is észreveszünk.
A pecséten levő emberfejü szárnyas állat
t. i. nekünk már régi ismerősünk. Megvan a tu-
Halis i.; Az ősmagyarok nyomai. 4

rulos aranyedényeken. Csak annyi a külömbseg, hogy az arany edények képein az emberfejü szörnyeteg már legyőzve van és őt paripának használja a vadászó Nimród.

Emberfejü szörny.
Az egyik turulos edényen.
Szinte bizonyos, hogy ezeken az ugyanazonos képeken a robusztus ős-apa emlékezete van megörökítve. . • . ,
S ugyanezen emberfejü, sas szárnyú, négy-

éi
lábu lénynek szobrát fölásta L,ayard Henry Nimrudban. Az óriási (12 láb magas és ugyanoly széles) szobor szépsége lázba ejtette a tudós világot. Később pedig eme titokzatos lénynek

Emberfejü szörny.
A másik turulos edényen.
szobrait nagy számban találták föl az asszír királyok utolérhetlen művészettel épített palotája előtt, mely csodálatos palotát nagy költ-
4*


seggel és roppant fáradsággal a tudósok egészen kiásták a föld gyomrából.
Vájjon kikutathatjuk-e valaha, hogy eme fantasztikus emberi állat képe vonatkozásban áll-e őseinkkel?
Azomban térjüuk vissza a pecsétheugerhez.
A pecsét rúnáinak az arany edények rovásával való ugyanazonossága, valamint a pecséten levő alakoknak ismétlődése a turulos edényeken: minden kétséget kizáró módon igazolja, hogy őseink nyomában vagyunk!




A Babiloniában kiásott emberfejü szörny.
A szittya emiékek egybegyűjtése és közzétett le.
Elodázhatlan kötelességünk, hogy a babiloni ásatás folytán napfényre hozott sok ezeréves régiség közül mindazokat a feliratokat és képeket, méhek az ősi szittya néppel összefüggésben állanak, legalább fényképi tökéletes másolatokban megszerezzük a

¦51
londoni, párisi, stamhuli, berlini és egyéb muzeumokból.
Az emlékeket közzé kell tennünk, mint ahogyan az angolok (valamint a francziák, németek és oroszok) könyvekben kiadták a babiloni régiségek hasonmásait. (London: The cuneiform inscriptions of Western. Berlin : Per-sepolis stb.)
Mert az egész magyar haza minden művelt fiának részt kell venni a kiásott emlékek rovásainak olvasásában és az ábrák megmagyarázásában !
Ha ez megtörtént, akkor tudósaink majd írhatnak ősmagyarokról is!
Ha a közzétett emlékekről nem is bizonyulna be, hogy szittya elődeinktől származtak, az összegyűjtött adatoknak még ez esetben is megmaradna tudományos érté-ke.
Arról nem is szólok, hogy ásatásokat eszközöltessünk a régi haza földjén, s onnan néhány darab emléket szerezzünk magunknak! Ez sokba kerülne!
Pedig e célra is kellene teremtenünk költséget. Hisz a különféle nemzetek egymással vetélkedve kutatnak Babilonban, s legújabban az amerikai régészek vették tervbe Birsz Nim-rud (Babiloni torony) kiásatását. Ott annyi régiséget fognak találni, hogy akármilyen nagy muzeumot megtölthetnek vele, s a régiségek értékében okvetlenül megtérül az ásatási költség. - A képek és feliratok megszerzésére és közzétevésére talán magvar Maecenas is akad ?

'84
• A művelt nemzetek fiai a tudományért szívesen hoznak vagyoni áldozatot. Hisz Strat-ford Canning egymaga viselte az egyik asszír ásatás költségeit; - Smith György pedig egyik lapnak (Daily Telegraphuak) költségén kutatott; Rawlínson ezredesnek és Loftusnak ásatásaira egyes angol társaságok gyűjtötték össze a szükséges pénzt.
Pedig ezeket az adakozókat nem sarkalta egyéb, mint az, hogy az emberiség történetének megismerésével a tudományt előbbre vigyék.
Vájjon mit csinálna egy másik nemzet, például az angol vagy francia, ha saját nemzete ősi nyomainak kutatásáról lenne szó, miként ez az eset fennforog nálunk magyaroknál?
Olyan viharos lelkesedést bizonyára nem látott a világ, minővel a francia vagy a britt birodalom lakói fölajánlanák a nyomozásra vagyonukat!
Hiszem, hogy a rendkívüli fontosságra való tekintet miatt nálunk is akad egyén, ki viseli a gyűjtés költségeit.
¦'¦" Ha pedig szégyenünkre senki sem jelentkeznék, akkor a magyar kormánynak lesz elen-gedhetlen kötelessége a költséget födözni, és a szükséges intézkedést azonnal megtenni. (Ezenfelül még a ministernek kötelessége lesz a szittya magyar irás tanítására széket állítani egyetemeinken.)
Ugyanígy födözte közpénzből a babiloni ásatás egyik vezetőjének költségeit a francia, másikét az angol minister.

55

Az Atilla kincs visszaszerzése.
Mi magyarok azomban még többet is tehetnénk.
Ugyan miféle baj származnék abból, ha például az Atilla kincset visszakérnénk a magyar nemzeti múzeum részére?
Amiként a török szultán oda adta Mátyás király könyvtárának kincseit, s a muszka cár a Rákócy-kardot : még utóbb az ősmagyarok kincsét, nemzetünk ősrégi származásának meg-becsülhetlen drága emlékeit, szintén visszaadni találja az osztrák császár - a magyar királynak!







érdeklő dolgokra.
Bő ismertetésre nincsen terünk, s igy csupán érintjük a feltűnő dolgokat. Különösen
Birói és hatalmi
jelvények hasonlósága.

Szennacherib király.
Most pedig egy kicsit nézzünk körül az eddig fölásott babiloni régiség között. Lehet, hogy már is akadunk bennünket

¦56
azokra fogunk rámutatni, melyek a Nyilas és Karikás méltóságokkal egybefüggni látszanak.
Az asszir néven nevezett népek királyai ugyancsak a Napisten fegyverét viselték fejedelmi hatalmuk jelvénye gyanánt: a nyilat.
Például a túlsó lapon bemutatott dombormű, melyet szintén Babilonban ástak ki, Szennacherib királyt ábrázolja. Pompás trónuson ül, s jobb kezében nyílvesszőt tart, a másikban pedig ijjat.

Darius ítélkezik
Hogy pedig a nyilszerszám csakugyan a méltóságnak és hatalomnak jelvénye itt is mint az ősmagyaroknál, igazolja ez a másik kép, melyet a Behisztán hegyen levő féldombor-műről az angol Eawlinson Henrik másolt le és

mutatott be, s amely Dáriust ábrázolja mikor a legyőzőitek fölött ítélkezik.
A legyőzöttek összehurkolva állanak Dárius előtt, ki az egyik fogoly testére rátaposva ítéletet mond, s a legfőbb ítélethozatal jogának jelvénye gyanánt íjjat (nyil nélkül) tart kezében,
Önkénytelenül eszünkbe jut, hogy ős^biráink egyikét (a Karikást) ugyanezzel a jelvénynyel rajzolták a képes krónikákban.
Kutassunk csak még egy kicsit. Akadunk mi több föltűnő hasonlóságra is!
Például a Layard Henry által Nimrudban kiásott számos domborművek egyikét ábrázolja az itt bemutatott kép, mely szinte beszél hozzánk!

Békekötés.
A király nyílvesszőt tart fölemelt jobb kezében, miközben felsorolván a békekötés föltételeit: békét köt harci ellenfelével.
Vagyis a király a forma, megtartása (nyílvesszőnek jelvényül viselése) mellett nyilatkozik.

Vájjon nem itt rejlik-e az ősmagyar Nyilas méltóságnak eredete ?
Még pedig a legnagyobb valószínűség szerint a hatalmi jelvényeket és szokásokat nem a szittyák vették át a szomszéd népektől, hanem a szittyáktól kölcsönözték a nyomukba jövő nemzetek!
, ,,. Az asszirologfia ma már
Szittya istenek hódítása. ... . , ...
bebizonyitottnak tekinti
azt a körülményt, hogy nemcsak az irástudo-mányt vették át az asszírok és egyéb szomszéd népek a titokteljes szittya néptől, hanem átvették törvényeiket, sőt a legnagyobb valószínűség szerint isteneiket is!
Babilonban kiásott egyik kövön az van
feljegyezve: »Én Cirus ... a nagy király
Akad isteneinek kedvük szerint lakást adtam...«
Másik följegyzés szerint: »Akád istenei bevonultak Babilonba...«
Sőt az Egyptomban talált följegyzés szerint a Nap-isten imádását Egyptomba is megkisérelte bevinni IV. Amenophisz egyptomi király, ki babiloni anyától származott, s igy anyja vallását akarta terjeszteni. Az egyptomi papság hatalma azomban meggátolta a király merész njitását.
Tehát a szittya nemzet volt a vallás és a műveltség első terjesztője.
Érdekes, hogyan föl-fölütik magukat a babiloni régiségeken olyan dolgok, melyek szittya őseinkre emlékeztetnek, s bizonyítják, hogy a babiloni népeknek sok századig (vagy talán évezredekig) a szittyákkal együtt vagy

mellettök kellett lakniok, mert szokásaik feltűnően azonosak.
így: az asszírok főistene Aszur. Minthogy pedig az asszír nép csillag-imádó volt, tehát főistene nem lehetett más, mint a legfő csillag: a Nap.
És Asszur képe-mása a Babilonban kiásott domborműveken (egy asszír zászlón) ily alakban fordnl elő:

A Napisten.
Kettős karika fölső részében áll Asznr, a Nap-Isten. Fölhúzott íjjat tart kezében s készen áll minden pillanatban kilőni a nyilat a gonoszok és lázadók büntetésére. Amint a Babilonban kiásott egyik fölirás mondja: »...a Napisten itél égen és földön...«
S itt kell keresnünk eredetét a büntető Isten nyilának, melynek fogalma annyi ezer év óta most is megvan a magyar nép nyelvében!

60
Árpád név az ék-iratokban.
Ezenkívül föltűnő például,
hogy az asszír ékirások megfejtett szövegében az Árpád név többször előfordul.
Már pedig ilyen név egyetlen más népnél sincs, csupán a magyarnál !
A régi könyvek közt egyedül a szentirás említi az Árpád nevet, hova bizonyosan azért került bele, mert a Krisztus előtti időkben a zsidók valahol a szittya nép szomszédságában laktak.
Vannak azotnban már megmagyarázva is fontos kérdések.
így az asszír fölirások meg-
Szittya nép találta . . ". /••¦,, -, v
. . . , . , feitoi raiottek, hogy az iras
fel az írásjegyeket. J , , . .
tudományát az asszír nep ugy
kölcsönözte a Babilonbeli néptől; a babiloni pedig szintén másik néptől tanulta meg, s ez a nép melytől átvették az irást: turáni volt.
E turáni népet Akad és Szumir néven nevezik.
S hogy a Babiloniában volt turáni nép szittya, azt már tudjuk Hérodotosz följegyzéseiből, - s ezt Hőmmel Ferenc asszirologus és Norris londoni tanár meg is állapították.
Lenormant az akádi nyelvet szintén a turáni nyelvhez sorozta, más tudósok (Guyard párisi tudós és Sayce) azt a nyilatkozatot tették, hogy a kérdéses Akád-nyelv a kaukazi (geor-giai) nyelvhez hasonlít, azzal rokonságban áll; s erre a föltűnő jelenségre Ferenczy Gyula

ói
debreczeni tanár is fölhívta a magyar tudósok , figyelmét.
Tehát a babiloni ásatások eddigi adatai szerint az irást szittya nép találta föl, tőlük vették át keletnek összes ősi népei, és a betü-jegyeket saját nyelvükre alkalmazták.
Az írásjegyek föltalálásához hasonló fontosságú fölfedezés nincs az emberiség történetében.
Az irás kivezeti az embert a történet előtti sötétségből, s lióditó útjára inditja a műveltséget.
Hogy az irás föltalálói csak-
A rúna szo értelme. . .
ugyan szittya elődeink voltak,
erre nézve érdekes bizonyítékunk, hogy magának a rúna szónak jelentése máig is megvan nyelvünkben.
Amint saját magam is hallottam. Ugyanis negyven év előtt láttam egy öreg kanászt, aki szegb'dményének behajtása közben hosszú botról - melybe be volt faragva minden gazdának neve és tartozása, - olvasta le járandóságait: »Sudár János gazduram hat funt kenyérrel, meg tizenöt garassal tartozik!«
- »Taláu jobb lenne Írásba venni a gaz
dákat, hátha elhibázza?* mondták az öregnek.
- »Hogyan lehetne hibázni, mikor ide vau
rúvaU felelte büszkén a pásztor.
íme, itt vau a Rúna értelme, liuna = ruva. Jelenti azt az írásjegyet (az ős-irást) ami bevésve, beróva van, ami megírva van.
Én az időben sokkal inkább gyerek voltam ivég, hogysem eszembe jiitott volna a rovás irás megtanulása.

Későbben pedig, amikor mindenfelé kutattam rovás irás után, sohase találtam olyan emberre ki az ősirást ismerte volna.
Különösen /Somogy-vármegyében, meg a Bakony környékében biztam, mert ez a vidék volt sokáig a pogány magyarok bujó-helye, s népe sokat megtartott régi sajátságaiból napjainkig.
Kaptam is biztató értesítést sok helyről. Ttt is ott is emlegettek egy-egy pásztort, ki még rovásírást használt, de mindig nyomát vesztettem.
Legutóbb is tudósítottak, hogy csak az idei szent-György napkor (1902. april 24-én) hagyta el a niklai (somogymegyei) urodalmat egy csősz, ki mint "olyan tudálékos ember" mindenfélét fába szokott beróni valami különös Írással.
Könyvem nyomás alatt volt
Az ősi irás fön- . ik meglepeté-
maradása ' SJ & l
a magyaroknál
semre beigazolódott, hogy ősi írásunkat népünk máig is használja !
Király Pál tanár, ki egy emberöltő óta gyűjtögeti az ősmagyarirás emlékeit, bemutatta az ámuló világnak Ormos községbeli Tar Mihály és István volt kubikosokat, kik máig is a magyar ősirás jegyeit rójják.
Az emberi ész előtt valóságos csodának tetszik, hogy a magyar köznép megtartotta ősi írását, és hagyományait, - bár ezer esztendőig törekedtünk mindezeket a népből kiirtani.

A népből való két magyar által használt ősi írásjegyeket pedig megörökítette Fadrusz János szobrász néhány kőtáblán, melyeket a Zilahon fölállított Tuhutum emlék oldalaiba illesztett.
Ennél a meglepő esetnél az a legnevezetesebb, hogy a népünk által mostanáig használt irás ugyanazonos a Babilonban kiásott pecsét-henger rúnáival!
Kételkedjünk-e még ezután is?
És most be is fejezhetném
Cirus és Anonimus, , • . , , ,
kicsi munkámat.
a Magyar nev, Ur varos. _ ,. , ,
Pedig meg számtalan
apró körülményre föl tudnám hivni a gondolkodók figyelmét.
Mit szóljunk például ahhoz, hogy az asszir fölirások egyike igy szól: »Én vagyok Ciius... egész Akádot megszabadítottam az ellenségtől.«
Hisz Anonimus szintén följegyzi krónikájában, hogy szittya elődeink Cirussal is harcoltak! (Csakhogy az ilyen vakmerő mondások miatt részben hitelét vesztett Anonimus még hozzáteszi, hogy a szittyák meg is ölték Cirust.)
Még rámutathatnék arra, hogy nemzetünk mostani neve: Magyari (= Mugeri) mintia megcsendülne Mugeir városának nevében, melynek eredeti neve Ur város volt, és a romjai közül kiásott kövekre többszörösen rávésve
találunk ilyeneket: » Ur királya, ki Ur
templomát építette...«
Másutt pedig az van fölróva: »Babilonia városainak fejedelmei adóűzetöi Ur városánakA

Ü
Ezenkívül feltűnő például,
Szittya hangzású , .,.".,,
. ... hogy az asszírok toistenenek
asszír istenek. °J - ,
neve : Aszur. Ez a szo nagyon
jó hangzású a magyar fülnek, amennyiben az Istent máig is ugy nevezzük: az Ur.
A fénylő Holdnak istene pedig Szin nevet vistlt az asszirokuál, mely szóval érthetően egybehangzik a szin-arany és szin-ezüst kifejezés, mely őseinknél azt jelentette: ragyogó arany, fénylő ezüst. (Mai értelme: tiszta arany, csupa ezüst.)
Az ó-babiloni egyik Isten-asszonynak pedig Nana volt a neve, s a termő-erőt képviselte. Ezzel ugyanazonos hangzású és jelentésű a nyelvünkben máig is használatban levő ős-régi szó: a Nyanya, melylyel kedveskedőleg az anyát nevezi a magyar gyerek.
" Sőt az sem lehetetlen, hogy
A magyarok osi hazája. _ , " , , ' ;
Evilat földje (a magyar kró-
nikások által emiitett legrégibb haza) is kiemelkedik a mese országából. Mert az ásatás folytán napfényre került egyik asszír fölirás szerint létezett egy király Evil-Merodach nevű »ki ragyogó büszkesége volt a káldiaiaknak.« (»Kaldiai«-aknak nevezi az ó-szövetségi szent-irás Babilon összes népét.) S ahogyan Lebediá-nak, az egyik régi hazának nevét viselte az akkori fejedelem: Lebediasz; éppen ugy előfordulhat a másik ősi hazának Evilátnak neve is a király nevében.
Valószínűnek tartom azomban, hogy az első haza máshonnan nyerte az Evilát nevet.

65
Mert az Evilat név teljesen megtalálható az ősi szumir nyelvben.
Evil vagy Ivil szó ugyanis az ősi nyelven azt jelenti: fiatal, ifjú. (E szavat a magyar máig is használja ugyanabban az értelemben: ifi-ur és ifi-asszony kifejezésekben.)
A szumir At vagy Ata pedig = atya.
Evil -f At e szerint = Evilat-tal. Vagyis Evilát földje szórul-szóra azt jelenti: a fiatal atya földje = az első haza.
Egyelőre azomban ne keressük tovább az ősi haza nyomait, mert igen messzire vezetnének !
Hát arról szóljunk-e, hogy a
Szittyák találták hist0Iia njabban fölmerült
tol az ere .
használhatóságát. Ilmden adata # azt benyitja,
mikép az a nép, ki föltalálta
az érc használatát és azt az emberek között elterjesztette: a legnagyobb valószinüség szerint az Akad volt; - s igy e szittya népnek érdeme, hogy az ős-ember kilépett a kő-korszakból s a földi állatoknak legyőzhetlen urává lett!
A legrégibb korból származó érc eszközöket ugyanis Babilonban találták, melynek nép-vegyüléke között a legelső és legnagyobb számú az Akad volt: az eddigi bizonyítékok szerint tehát e népnek kellett legelsőben feldolgozni tudni az ércet. Mert e nép halottainak sírjában érc-eszközök vannak abban a korban, mikor más népek még évezredekig kő-eszközöket használtak.

-66
Magam is sokallom ezeket a föltűnő dolgokat. Azért szinte félve mutatok rá dr. Sanda, berlini orientalistának ama rendkívüli felfödö-zésére, melylyel megmagyarázza a paradicsom-beli ősi emberpár nevének értelmét.
Sanda t. i. arra az eredményre
A bibliai első . , , ; ,, . ,
mt, hogy az Adam nev lelen-
emberek nevei. J , ' °, - J
tese atyám : Kva neve pedig
azt jelenti anya.
Fejtegetése szerint ugyanis az ősi szittya nyelvben Ad vagy At = atya; am pedig bir_ tokos-rag az egyesszám első személyében, tehát Ad -j- am vagy At -- am = Ádám vagy Atam = Atyám.
Az Éva szó pedig a tudós magyarázata szerint eredetileg Ama vagy Ana volt, de e szóban a sémi népek az első a betűt átváltoztatták é-re, az m vagy n betűt pedig az asszírok y-nek ejtették ki s igy változott az Ama vagy Ana (= Anya) Évára.
Mindebből epedig mintha az következnék, hogy a bibliai első emberek nevei az ősi szittya nyelvből valók!
Ez az ősi két szót (atyám, anya) máig is használják a magyarok.
íme! annyi bizonyítékot összehalmoztak körülöttünk a külföld tudósai, hogy még Ádámot is megteszik szittya vérrokonnak, akármennyit szégyenkezünk miatta; s igy a törté-net-buvár Horvát Istvánt, kit kortársai azzal gúnyoltak, mikép állítása szerint: »a paradi-csombeli emberpár magyarul beszélt, sőt még

67
az Úristen is magyar köntöst viselt,* - maholnap tul-licitálják!
És mi, szittya utódok, még tovább is hallgassunk?
Igazán szerencsés az a berlini tudós, hogy német. Mert ha véletlenül magyar lenne, akkor országrengető kacagással tennénk csúffá idáit!
Hanem a külföldi tudósokat az ujabbi fölfedezések már annyi meglepetésben részesítették, hogy talán még azt sem találnák nevetséges absurdumnak, ha valaki például állítaná, mikép a babilonbeli Ur-istent szittya ruhában ábrázolták!
Magyar nép! »A kő kiabál a falból!« Az emlékek beszélnek! Eljött az idő, hogy keressük az ismertből az ismeretlent 1
Az eddig ismeretes legrégibb népnek, a
szittyának, ki elsőnek hintette szét a műveltség
áldásait, - tudunk-e méltó utódai lenni?